Amióta egyszer Szicíliában megkóstoltam az igazi olasz pizzát, kicsit átértékelődött bennem a pizza fogalma, és persze még jobban megkedveltem az olasz konyhát.
Most, a COVID és home office-olás közepén -bár kicsit szigorúbb lett az étrendem- néha persze megéhezek egy-két szeletre.
Aztán egyik nap eszembe jutott, hogy költséghatékonyabb és egyben különlegesebb is, ha én magam készítem el a pizzatésztát. És persze akkor már igazi olasz recept alapján – mert megtehetem.
Hát most én öltöttem újra konyhajelmezt, bár bevallom őszintén, ünnep híján nagy öltözködés azért nem volt. Viszont sikeresen összeütöttem egy kis sajtos-tejfölös pogácsát.
Halkan megjegyzem, a jövőben egyértelműen elutasítom majd azokat a kijelentéseket, hogy a férfiak nem tudnak, vagy nem szeretnek főzni.
Azt kell mondjam, hogy ez a recept is pofonegyszerű, a tészta összegyúrás után így nézett ki:
Majd a másfél órás pihentetés után el lehetett kezdeni dolgozni vele:
Én végül csak a tészta felét csináltam meg kis pogácsákra, mert nemes egyszerűséggel ennyi fért egy tálcára. A maradékot a videóban is elhangzottak alapján félretettem másnapra – ebből aztán két nap szünet után egy sajtos kenyeret akartam csinálni, csak sajnos sokáig halasztottam a dolgot és a tészta túlérett. C’est la vie, ahogy a franciák mondanák.
Íme a négyszeri hajtogatás után szétvágott kis pogácsák katonasorban:
Első tojáskenés után:
Majd végül a második tojáskenés és a feltétként használt Edami + trappista sajt:
És végül röpke 15 perc sütés után készen is lett a fincsi pogácsa, immár dobozolva és fogyasztásra készen:
Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen apró sós finomságok otthoni sütését, egyszerű, kis előrelátással gyorsan kész van és jóval finomabb, mint a boltban kapható chips-ek.
recept ajánló - olajbogyós és aszalt paradicsomos gyökérkenyér
Ha az ember sokat van otthon, feltalálja magát – én legalábbis igen, és elkezdek gondolkodni olyan dolgokon, mint hogy mennyire nehéz lehet kenyeret készíteni. A válasz: nem is olyan nehéz. 🙂