Kategóriák
Nagybetűs élet

A szavak ereje – avagy tények és tévhitek a COVID idején

Képtelenek vagyunk együtt élni dolgokkal úgy, ahogy vannak. A vélemények fontosabbak számunkra, mint a valóságos élet, és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek.

Carl Gustav Jung

Szeretnék pár szót ejteni – a szavakról.

De nem ám olyanokról, amelyek nem tűrnek nyomdafestéket. Illetve, ha úgy tetszik, végeredményben igen, hiszen az online újságok, hírek esetében nyomdáról már aligha lehet beszélni.

Bizony, az írásról, pontosabban a hírközlésről szeretnék értekezni, azon belül is pár olyan fájó pontról, amiből ezekben az időkben egyre többet kezdek látni, és ez elszomorít.

A volt történelem és médiaismeret-tanárom biztos örülne, hogy ezzel kapcsolatban sikerült valami maradandót a fejembe vernie.

Nade jöjjön itt pár példa, a teljesség igénye nélkül.

Nyomás, nyomás

Volt egy cikk az Index-en még február közepén, ami ezzel a címmel jelent meg:

Lehet, hogy naiv vagyok, de azt gondolom, hogy ha valaki ilyen címmel jelentet meg egy cikket, akkor annak a tartalma is hűen fogja tükrözni ezt az állítást, ami első olvasásra igen erősnek tűnik.

Valójában viszont a tartalmat olvasva az derül ki, hogy Kübekháza -tegye fel a kezét, aki tudja, hol van… segítek: egy Szeged melletti-alatti, 1500 fős község- polgármestere írt egy levelet az ottani háziorvosnak, amiben azt állítja: “Több tekintélyes virológus szakember szerint a kínai oltóanyag potenciális veszélyeket rejthet magában, és arról is értesültem több orvostól, hogy a háziorvosokat nyomás alá helyezték, hogy mindenképpen ezzel oltsák a praxisukban élőket”.

A mondatnak csak a második fele szól arról, hogy a polgármester “több orvostól” értesült, hogy a háziorvosokat nyomás alá helyezték, de hogy pontosan kik és hányan, arról nem esik szó.

Na mármost, ilyen és ehhez hasonló cikk szerintem pusztán két dolog miatt nem kéne, hogy megjelenjen.

Egy, hogy a címe szenzációhajhász és nagyfokú csúsztatás, melyet gondolom azért adott le így a szerző, hogy a “gyanútlan” olvasó rákattintson a linkre, és ezzel növekedjen az olvasottság.

Kettő, hogy hiányolok bármiféle follow-up-ot – interjús megkeresést vagy bizonyítékot erre az állításra – avagy azt, hogy egy újságíró konkrétan utánamenjen ennek, és kiderítse, mennyi a valóságtartalma, mielőtt egyáltalán hírértéket tulajdonít neki.

Üzleti szempontból megértem, hogy annyira rohanunk előre a mai, instant gratification-nel tarkított világban, hogy egy újságnak adott esetben fontosabb, ha “pörögnek a posztok”, minthogy rendesen foglalkozzon akár egy ilyen egyszerű, “gyors” hírrel, de egyben ezt az újságírás és híradás elkorcsosulásának is tartom. Hiszen nem más ez, mint félelemkeltés és rémhírterjesztés, amit a koronavírus alatt amúgy is frusztrált lakossággal egyáltalán nem kéne eljátszani.

Tényleg annyira idejét vesztette volna a tényeken alapuló hírközlés, hogy erre ma már nincs igény, és csak jöjjön a következő impulzus, az újabb hírmorzsa, amin csámcsoghat a nép? Hát itt tartanánk?

Szeretném azt hinni, hogy nem, de nem vagyok ebben biztos.

Brüsszel és a teljesítési kényszer

Egyik ismerősömmel beszélgettem, és feljött a téma, hogy Kovács Zoltán államtitkár nemrég közzétett egy posztot a Facebook-on, melyben álhírnek és hazugságnak nevezte a Politico egyik cikkét. A bejegyzésben az államtitkár ezt írta:

Megjegyzem, én nem politizálok, és nem érdekel, ki írta és milyen politikai beállítottságú, csupán az, hogy ezek után mindenhol erről cikkeztek online – de mindenhol csak ismételték az itt elhangzott kijelentéseket.

Lényegében az első és az utolsó paragrafus lenne a lényeg, hiszen ott az állítás, hogy azért hazudik a Politico, mert igenis az oltási programunk az egyik legeredményesebb Európában, illetve az utolsó bekezdésben vannak számadatok is.

Úgy gondoltam, kicsit utánanézek ennek a dolognak, hogy pontosan mit is hazudik rólunk Brüsszel, mert ezt a “Brüsszelezést” annyiszor hallottam már, de sosem láttam még első kézből.

A kérdéses Politico cikk az Európai Uniós oltóanyagok beszerzését, országonkénti arányát, illetve az oltottsági rátát taglalja elég részletesen, az ECDC, vagyis az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ február 28-i adataira hivatkozva. Magyarországról lényegében csak a legvégén esik szó, méghozzá így:

Searching for vaccines outside the bloc hasn’t necessarily helped. In Hungary, the Russian Sputnik V vaccine makes up less than 8 percent of the nation’s vaccine supply, while the Chinese Beijing/Sinopharm vaccine makes up around 27 percent. Still, Hungary’s rate of administration comes in last in the EU, having only used 56 percent of all the vaccines they have.

Politico – Coronavirus vaccine deliveries in Europe — by the numbers – Megj.: a Politico azóta újabb adatokkal frissítette a cikket, ezért a fenti mondatokban is változás állt be, de ez nem változtat a bejegyzésem lényegén.

A magyar órán tanultak szerint, menjünk most végig ezeken a mondatokon szépen sorjában, és keressük meg azt az álhírt.

Az első mondat szabad fordításban annyit tesz: Az Európai Unión kívüli partnerektől beszerzett vakcinák sem feltétlenül segítettek. – ez nem hazugság, hiszen feltételes a kijelentés.

A következő mondat sem lehet hazugság, hiszen az csak azt taglalja, hogy a magyar vakcinaállománynak hányad részét teszi ki az orosz Sputnyik V, illetve a kínai Sinopharm – hacsak ebben az arányosságban nem hazudnak, de ezt erősen kétlem.

Így egyetlen mondat marad, ami érdekes lehet nekünk: “Still, Hungary’s rate of administration comes in last in the EU, having only used 56 percent of all the vaccines they have”.

Ez a mondat azt mondja, hogy az EU-ban az utolsó a vakcina-adminisztrációs rátánk, hiszen alig több, mint a felét használtuk el eddig az itthon rendelkezésre álló összes vakcinának. Megjegyzem, ezt február 28-ai adatok alapján állították.

Ezt az állítást pedig az államtitkárunk nem cáfolta meg, csupán arra tért ki, milyen sikeres az oltási programunk. Az általa közölt számok a március 10-i adatoknak felelnek meg, nem a Politico által említett február 28-i állásnak.

Engedje meg mindenki, hogy ezen a ponton egy vad feltételezéssel álljak elő: nem lehet mindkét állítás igaz?

Nem lehet, hogy a magyar oltási program a maga több, mint egymillió beoltott lakosával –“for a lack of a better word“, hogy a tőzsdecápák végén Gordon Gecko szájából elhangzó passzussal éljek- sikeres,

ÉS egyben a Politico azon állítása, miszerint csak az összvakcina-mennyiségünk 56%-át oltottuk még el, szintén helytálló?

Hiszen a Politico cikkében lévő statisztikából látszik, hogy mi vagyunk az egyetlen ország, aki az EU-t “megkerülve” rendelt Sputnyik V és Sinopharm vakcinát is, és ezek együtt több, mint a harmadát teszik ki az összvakcina-mennyiségünknek:

Ebből következik, hogy Magyarország a kínai és orosz vakcinarendelések miatt más EU-s országoknál valószínűleg több vakcinával rendelkezik.

És ehhez vegyük hozzá azt is, hogy a második vakcinát még csak nagyon kevesen kaphatták meg eddig, hiszen alig kezdődött el az oltási program, illetve, hogy az úgymond best practice az, hogy félretesznek egy adott vakcina-mennyiséget a második oltás miatt.

De nézhetjük a konkrét adatokat, amennyiben hozzájuk jutunk, és ez nagyságrendileg meg is történik, hiszen február 28-án a koronavirus.gov.hu pont cikkezett arról, hány embert oltottak már be.

Eddig 677 682 fő kapott oltást, közülük 249 499 fő már a második oltását is megkapta.

koronavirus.gov.hu

Ez összesen 927 181 adag oltóanyag felhasználása.

A koronavirus.gov.hu február 23-i, illetve március 02-i cikkeiből azt is tudjuk továbbá, hogy február 23-án 1 678 845, míg március 02-án már 2 088 705 oltóanyag-mennyiség lett leszállítva.

Dolgozzunk ezzel, és tegyük fel, hogy február 28-ig olyan 1,7-1,8 millió vakcinát szállítottak le itthon.

Nos, ebben az esetben körülbelül meg is van az 56%-os adminisztrálási ráta.

Hozzáteszem még azt is, hogy Politico cikke sehol nem állítja, hogy Magyarországnak ne lenne sikeres az oltóprogramja.

Mi több, az utolsó bekezdésben kitér arra is, hogy nem feltétlenül pontosak ezek az ECDC-től jövő adatok, és hoz egy példát is, miszerint bár elvileg az adatok alapján Észtország, Litvánia és Málta már 100%-ban elhasználta a vakcináit, a gyakorlatban viszont ez nem egyezik az egyes államok által közölt adatokkal.

Hogy vajon Kovács Zoltán államtitkár a politikai érdekeltség miatt írta, amit, vagy csak szimplán félreértette a cikket? Netán már azt a kis mondatot is támadásnak vette Brüsszeltől? Vagy ennyire zavarta a statisztikai eltérés?

Nem tudom.

Csak azt tudom, hogy a Politico cikke ránézésre egy független járványmegelőzési központ adatai alapján próbálja összefoglalni az EU-ban lévő országok jelenlegi helyzetét, és ebből Magyarország sem volt kivétel.

Támadást ebben én legalábbis nem látok, a cikk összeszedettsége és minősége viszont -a hazaiakkal ellentétben- egészen üdítően hatott.

Elő az ítélettel

Az emberi elme egy fantasztikus eszköz, de a pszichológiában már többször bizonyításra került, hogy amire fókuszálunk, azt fogjuk felerősíteni és látni magunk körül (experience-dependent neuroplasticity). Éppen ezért érdemes néha megkérdőjelezni, hogy amit annyira készpénznek veszünk, vajon valóban úgy van-e.

Én nagyon szeretem objektíven, a tények alapján elemezni azt, ami történik.

Ugyanakkor nyilván ezt lehetetlen minden helyzetben megtenni, és látom azt is, hogy a mai világban borzasztóan nehéz valamit tényleg csak annak látni, ami, és nem rögtön hozzágondolni, belelátni valami mást is az eddigi ideológiánk, benyomásaink, előítéleteink, vagy akár politikai hovatartozásunk alapján.

Példának hozok egy saját tapasztalatot is, mikor nemrég a Széll Kálmán téren voltam, hogy megcsináltassam az ingyenes koronavírus gyors-tesztet.

Maga a teszt mindössze egy percig tarthatott, de közben akarva-akaratlanul is elkaptam a fülemmel, amint az egyik orvos megjegyzi a másiknak egy mondat végén, hogy

“… csak 60%-ban működik.”

Na -gondoltam magamban- ez szuper…

Bár eddig is tudtam, hogy a negatív gyors-teszt eredménye nem jelenti, hogy nem vagyok koronavírusos, amiatt a félmondat miatt ezután hazafelé, sőt, még itthon is elég sokat vacilláltam, megírjam-e a barátnőmnek, hogy ugyan negatív lett, de a teszt alatt azt mondta az egyik orvos a másiknak, hogy ez csak 60%-ban működik.

Aztán egy pillanatra elgondolkodtam… Végeredményben mit is hallottam?

Egy félmondatot szövegkörnyezet nélkül, ami bár úgy hangzott: “…csak 60%-ban működik”, valójában gőzöm sincs, miről volt szó pontosan. Az agyam azonban egy pillanat alatt kiegészítette a körülmények miatt a hallottakat, és fejben máris összeraktam, hogy nyilván a gyors-tesztről beszéltek, holott ez egyáltalán nem biztos, mert ennél többet tényleg nem hallottam a beszélgetésből.

Szerintem ilyen következtetések nap, mint nap előfordulnak mindannyiunkkal, és ezzel még nem is lenne baj, egészen addig, amíg ezt tovább nem adjuk másoknak.

Nem lehetséges, hogy ugyanez történt Kübekháza polgármesterével is, ami alapján a levelében azt a kijelentést tette, hogy a kormány nyomást gyakorol az orvosokra?

Vagy Kovács Zoltán államtitkárral, aki úgy érezte, Brüsszel hazudik és álhíreket terjeszt, mert szúrja a szemüket, hogy ilyen jól teljesítünk?

És vajon nem az lenne a feladata az újságírásnak, hogy ezeket az állításokat ellenőrizzék, és ne csak szócsőként ismételjék el őket?

Én azt gondolom, hogy az lenne a feladata.

Sőt, azt gondolom, hogy az újságíróknak az olvasottság növelése helyett lehetőleg olyan híreket kéne közölnie, amiknek tényleg van hírértéke, és segíti a lakosság döntésképességét és jólértesültségét az adott témában.

Főleg most, hogy a pandémia kellős közepén még elszigeteltebbek és stresszesebbek vagyunk az átlagnál, a szavaknak talán még nagyobb ereje van, mint eddig – de ezzel az erővel egyben felelősség is jár.

Kategóriák
Kreatív dolgok Nagybetűs élet

Talpalatnyi zöld #2 – még zöldebb…

Telnek-múlnak a napok, a Covid-nak is lassan vége már, mert a gazdaságnak ugye robognia kell tovább, életveszély ide vagy oda – az előzőleg ültetett növények meg csak nőnek és sokasodnak. Mert nem úgy van az ám, hogy ez hirtelen felhördüléses dolog volt, aztán ültetünk pár növényt, és később beleununk és elszárad mind. Még mit nem!

Kategóriák
Kreatív dolgok Nagybetűs élet

Covideák #2: Talpalatnyi zöld

Az egész a vöröshagymával kezdődött.

A minap kitakarítottam a hűtőt, mert ugye mit csinál az ember pár nap után a #maradjafenekeden koronavírus-korlátozás alatt? Egy idő után mindent IS kitakarít. 🙂

Szóval a hűtő zöldségtartójában találtam egy fej vöröshagymát, ami útközben szépen kicsírázott. Szegény valószínűleg hónapok óta ott volt, mert a fölötte lévő tálca annyira eltakarta, hogy nem is tudtam a létezéséről (tudom tudom, mea culpa, shame, shame…). Viszont ha már a kezembe került a kis túlélő, gondoltam kapjon egy kis vizet, miért is ne, sok növényem úgy sincs itthon, eggyel több elférne a lakásban.

Kapott egy kitűnő, megvilágítható helyet a nappali egyik beugrójában, és vártam, mi lesz.

A hagy- a hagy- a hagymácska – megvan ez valakinek? 🙂

Nem kellett sokat várnom, mert már az első nap után észrevettem, hogy a kis hagyma látványosan elkezdett nőni, és innentől beindult a fantáziám.

Miből lesz a cserebogár – vagy az újhagyma

Kicsi utánaolvastam a dolognak, és mint kiderült, természetesen a vöröshagyma tetején kinőtt csírarész ehető, sőt, gyakorlatilag egyenértékű az újhagymával.

A hagymaféléknek amúgy számos jótékony hatást tulajdonítanak, többek közt C-vitaminban és antioxidánsokban gazdagok, ennél fogva pedig hozzájárulnak a vérnyomás csökkentéséhez is. Nem beszélve arról, hogy egy kis hagymát szinte bármilyen étel elbír. 🙂

314 Roots Shallot Stock Illustrations, Cliparts And Royalty Free ...

A recept ilyen egyszerű:

  • Végy egy vöröshagymát, és vágd le a gyökeres részét – bőven elég, ha a háromnegyedénél vágod le, de lehetőleg olyat válassz, aminél a gyökerek közt van még fehér színű, vagyis nem száradt el teljesen.
  • Távolítsd el a maradék sárga héjat a gyökér körül, mert ez a vízben egy idő után meg fog rohadni, és kellemetlen szaga lesz.
  • Állítsd bele a gyökeres részt vízbe úgy, hogy a gyökerek elmerüljenek benne. Ehhez egy pohár vagy egy kisebb befőttes üveg tökéletes választás.
  • Adj nekik fényt! Nyilván a közvetlen természetes fényt kedvelik, ezért ablakba, akár erkélyre érdemesebb kitenni őket, de elárulok egy titkot – át lehet verni őket. Én sima spot lámpával világítottam meg a hagymámat napi 10-12 órán át, és mindjárt meglátjátok, milyen lett az eredmény.
  • Pár naponta cseréld le a vizet frissre.

És kész is vagyunk. Semmi mást nem kell csinálni, mint várni pár napot -valószínűleg aki nem már kicsírázott hagymával kezd, annak kicsit többet- és a hagymánk szépen növekedésnek indul.

Hogy mennyire szépen?

Az első nap után beállítottam rá a fényképezőgépet, és naponta lőttem róla pár fotót, hogy aztán megmutassam az eredményt.

Az alábbi videóban láthatjátok, hogy a hagymám csupán 5 nap alatt mennyit nőtt:

Félelmetes és egyben izgalmas látvány volt, ahogy a hagyma óráról órára ágaskodott rendíthetetlenül a fény felé. A harmadik napon úgy belejött, hogy napközben egyszer csak kifordult a kis befőttesüvegből szegényke, így át kellett telepítenem egy eggyel nagyobb üvegcsébe.

Összesen egy hét leforgása alatt megnőtt annyira, hogy úgy éreztem, ideje learatni a babérokat, és a friss, saját termesztésű hagyma a reggeli rántotta, majd az ebédnél készült hagymaleves ízletes kiegészítője lett.

De miért beszélek én most ilyesmiről?

“Ha nem mehetünk a hegyhez…”

Bird Cage | Free Vectors, Stock Photos & PSD

A koronavírus miatti “lakásbörtön” fogságában pár nap után az ember sokkal komolyabban kezdi el értékelni a természetet és a szabadban sétálást – vagy akár azt, hogy van-e otthon erkélye…

Az előző bejegyzésemben említett szociális szeparálódás mellett a másik legnagyobb pszichológiai megterhelést a természet iránti vágyódás adja – főleg a jó idő bekövetkeztével. A természet közelsége az embert nem csak megnyugtatja, de több tanulmány bizonyítja, hogy az egészségünkre is pozitív hatással van. Mi több, a japánoknál a nyolcvanas évek óta ismert és sűrűn kutatott az ún. shinrin-yoku, szabad fordításban az erdőfürdőzés – vagyis annak a fontossága, hogy egy erdei túrázás vagy séta alkalmával érzékszerveinkkel “megmártózzunk” a természetben.

Bár nincs tiltva a rövidebb egészségügyi séta, a jelenlegi helyzetre való tekintettel mindenképpen felelősségteljesebb választásnak tartom, ha a most amúgy is sűrűbben látogatott kirándulóhelyek vizitje helyett inkább megpróbálunk otthonunkba annyi “természetet” becsempészni, amennyit csak tudunk.

Lehet hogy hülyén hangzik, de én például az otthonról dolgozás keretében megirigyeltem, hogy az online megbeszéléseknél a kerttel rendelkező munkatársaktól mindig beszűrődött a beszélgetésbe a madárcsicsergés, és ezzel az alapzaj-generáló weboldallal varázsoltam magamnak saját madárkórusos háttérzajt otthonra. Beállítod a csúszkákat aszerint, hogy mit szeretnél hallani a háttérben (madárének, tűzifaropogás, eső, szél, csiripelés, de van kávéházi susmus is, stb.), illetve a bal felső sarokban a hangerőt, és a középső Play gombra nyomva máris egy trópusi dzsungel közepén érezheted magad.

De persze YouTube-on is találsz erdei felvételt, ha keresgélsz.

Ez egy apróság, de én imádom. Egész munkaidő alatt megy, és nagyon kellemes.

Egy másik tipp pedig, hogy a szokásos filmek és sorozatok helyett néha válasszuk inkább a megannyi gyönyörű dokumentumfilmet, ami lépten-nyomon elérhető (letöltőknek torrent-tékából, előfizetőknek Netflix-en vagy a szokásos természetfilmes csatornákon, de akár YouTube-on is ingyen).

Nade eltértem kicsit az eredeti tárgytól, szóval most már belecsapunk a lecsóba – nem, ez nem olyan lecsó, bár abban is jó, ha van hagyma. 🙂

Otthoni növénytermesztés

A hagyma sikerén felbuzdulva igen hamar ismét a hűtőszekrény felé vettem utamat, hogy utánanézzek, mit lehetne még itthon termeszteni. Találtam is egy maradék szárzellert, amiből másfél-két hét leforgása alatt szintén nagyon szép zeller termett.

Ilyen volt április 3-án:

És április 16-ára ekkorára nőtt:

A hozzávalók pedig az alábbiak voltak: egy 5W-os spot lámpa és víz. Ennyi.

Ahogy sejthető, az összes gyökeres zöldség, mint például a többi hagymaféle vagy akár a saláta zöldje is újranöveszthető ezzel a módszerrel.

De itt nem kell megállnunk, hiszen a legtöbb fűszernövény, így a bazsalikom, a zsálya, a petrezselyem, az oregánó, a menta vagy a rozmaring is megterem lakásunkban (hogy csak párat soroljak fel), amennyiben pár alapvető dolgot biztosítunk nekik. A legtöbbjük pedig nem is túl finnyás ezek minőségére vagy mennyiségére vonatkozóan.

Márpedig ha ez a helyzet, ugyan ki ne szeretné az isteni olasz paradicsomlevesét frissen szedett, otthon termett bazsalikommal ízesíteni?

Saját fűszernövényt akarok!

Nos, ha elhatározzuk magunkat egy kis otthoni veteményes kialakítása mellett, és magokat akarunk csíráztatni otthon, előre figyelmeztetek mindenkit, hogy egy ilyen művelethez komoly összegeket kell befektetnünk, és már-már agysebészi tudással is kell bírnunk…

Viccelek ám – minimális költsége van az egésznek, és csak pár dologra kell odafigyelni. 🙂

A legközelebbi virágosnál a legkisebb kiszerelésben kapható 5 literes általános virágföld körülbelül 3-400 forintunkba kerül – de ha tudunk, szerezzünk tőzegmentes földet, fűszernövényeknek ugyanis az a legjobb. A csíráztatni kívánt vetőmagok csomagja is pár-száz forintos árban mozog.

Ha pedig beszereztük a virágföldet és a termeszteni kívánt magokat, másra a legtöbb esetben nem is lesz szükségünk a boltból.

Egy lakásban termesztett növénynek ezekre a dolgokra van szüksége:

  • Hely, ahol tud nőni – ez valamilyen konténer, tartószerűség, de nem kell feltétlenül virágcserépre gondolni. Ebbe kerül a virágföld.
  • Fény, amivel fotoszintetizál – itt sem kell feltétlenül természetes napfény, de persze ez a legjobb.
  • Meleg, amiben jól érzi magát – a magok kihajtásához az elején ez elég fontos.
  • Illetve víz, az életadó – amitől nőni fognak a növényeink.

Akkor nézzük a folyamatot egy példával illusztrálva.

Példa – csíráztatás házilag: a petrezselyem

Megjegyzés: bár a példában a petrezselyemről van szó, más fűszernövényt, így a kaprot, a bazsalikomot, de a zöldségek közül a paradicsom és koktélparadicsom magokat is ugyanígy ültettem el.

A cserép helyettesítésére kis kreativitással otthon is találunk eszközt – a csíráztatáshoz például hagyományosan a tejfölös vagy joghurtos poharat szokták használni, de a paradicsom és egyéb zöldségek csomagolásául szolgáló műanyag tárolódoboz is tökéletesen megfelel. A lényeg, hogy 5-6 centiméter mélységben legyen virágföldünk.

Én rögtönzött módszerrel a literes Mizo tejes doboz egyik hosszanti oldalát távolítottam el késsel, alátétnek pedig a Spar-ban vett fél kilós csirkemell műanyag dobozát használtam, amibe pont belefért a tejes doboz 🙂

Fontos, hogy a választott tároló aljára lyukakat vágjunk vízelvezetés gyanánt (én ezt utólag tettem meg), és emiatt lássuk el alátéttel. Vannak, akik arra esküsznek, hogy öntözéskor az alátétbe öntik a vizet, így a növény a lyukakon keresztül fogja tudni felszívni a neki kellő mennyiséget, és mellesleg látszik is, mikor van szükség az újraöntözésre.

A kipreparált dobozba öntött földet kicsit megnyomogatjuk és elegyengetjük, hogy ne legyen olyan levegős. Érdemes megnézni a vetőmag csomagolásán lévő leírást és ábrákat, ezek is segítenek a megfelelő vetésben. Általánosságban elmondható, hogy ujjal kb. 5 centi távolságban és 1 centiméter mélyen alakítunk ki lukakat, azokba 3-4 szem magot szórunk, majd befedjük őket földdel.

Ezután elsőre alaposan meg kell öntözni a magokat. Használjunk permetezőt, ügyelve arra, hogy nehogy kimossuk őket a földből (vagyis a földréteg alatt maradjanak), majd végül jöhet a fóliázás (sima konyhai friss-fóliát használva), hogy kicsit elősegítsük az üvegházhatást, amíg a csírák ki nem bújnak a földből.

A cserepet az alátéttel együtt olyan helyre tegyük, ahol legalább 19, de inkább 22-23 fokos a hőmérséklet. Én a radiátor tetejére tettem a dobozkát, és rövid időre felhúztam a fűtést 23 fokra.

Az “elkészült” konténer fóliatakarásán a meleg hatására kicsapódik a pára, ami csírázásig a mag folyamatos vízpótlását teszi lehetővé.

Innentől kezdve csak várnunk kell.

Egy-két hét alatt a növény kicsírázik, majd a fóliát eltávolíthatjuk, és jöhet a napi 10-12 órás fénykúra (körülbelül a mi éjszakai-nappali periódusunkat követve), ami mint említettem, természetes, közvetlen napfény hiányában helyettesíthető fénycsöves vagy LED izzóval is.

Eredmény

Érdekel, hogy néz ki a petrezselyem csírázáskor? 🙂

Tessék – egy petrezselyemcsíra három napja egymás utáni fotókba sűrítve:

Gyönyörű, nem? 🙂

Mint említettem, vetettem el még bazsalikomot, paradicsomot és koktélparadicsomot is, utóbbi kettőhöz pedig megspóroltam a vetőmag árát, mert a zöldségekben lévő magot szárítottam ki és ültettem el.

Köszönik szépen, ők is jól vannak immár kb. három hete:

A paradicsomot persze egy idő után majd át kell ültetnem, mert az ő helyigénye kicsit nagyobb, mint a fűszernövényeké, de kíváncsian várom, hogyan alakul majd.

Végezetül pár tipp:

  • Nem kell megijedni, ha a csírázás nem rögtön egy hét múlva történik – a jelszó a türelem 🙂
  • Akkor öntözzük őket, ha a föld felső rétege száraz.
  • Érdemes megcímkézni ültetvényeinket. Én címkének a maradék tejes dobozból vágtam egy téglalapnyit, amit leragasztottam maszkoló szalaggal. Erre írtam rá a fűszernövény típusát, az ültetés időpontját, illetve a vetőmag márkáját esetleges későbbi minőségellenőrzés céljából.
  • Néha forgassuk meg a cserepet, mivel a növény a fény felé nyújtózik, és az egyenetlen terhelés miatt egy idő után eldőlhet a szára.
  • 10-15 centis magasság felett már lehet belőlük szedni.
  • Kis extra törődésként vehetünk tápoldatot is növényeinknek. Ekkor figyeljünk, hogy fűszernövények esetén a tápoldatban lévő műtrágya alkalmas legyen emberi fogyasztásra.
  • Illetve, mivel mindegyik fűszernövénynek kicsit másra van szüksége, érdemes az adott növény termesztésének külön utánakeresni. A bazsalikom például kifejezetten szeret nyomorogni, így 10-15 magot is elvethetünk egy sorban. Ő és a menta a leginkább árnyéktűrő, elég neki 4-5 órányi fény is, a legalább 16 fokos meleget viszont éjszaka is megköveteli.

Hát, ennyi lenne. Remélem, az írásommal sikerült megosztanom -és talán elvetnem- pár hasznos gondolatcsírát, hogy sikerüljön eredményesebben, könnyebben átvészelni ezt az időszakot. 🙂

Kategóriák
Nagybetűs élet

Covideák #1: Eredetkutatás

Koronavírus miatti #maradjotthon van, mint ezt mindenki tudja már itthon, és idővel a tömérdek film- és sorozatnézésbe is kezd beleunni az ember.

Mit lehet ilyenkor csinálni? Ez a legjobb lehetőség arra, hogy például eredetkutatást végezz!

A sztori

Elkaptam egy félig elolvasott index-es cikkből azt a mondatfoszlányt, hogy az arcanum.hu ingyenesen elérhetővé tette -amúgy fizetős- digitális tudástárát. Ez az oldal lényegében egy kereshető adatbázist tartalmaz korabeli napilapokból, feljegyzésekből, levéltári iratokból digitalizált formában.

Szerk.: Bár az Arcanum április 16.-án bezárta az ingyenes hozzáférést a Prémium Digitális Tudománytárához, a Hungaricana nevű adatbázisa még mindig ingyenesen elérhető, illetve 24 órára 2.500 Ft-ért, vagy most akciósan 3 hónapra 4.990 Ft-ért elő lehet fizetni a teljes hozzáféréshez – ennyit talán megér a szolgáltatás, ezt mindenki döntse el magának.

Annak idején használtam is az Arcanum-ot, hogy a barátnőm harmincadik születésnapjára kinyomtassam a születésekor megjelent egyik napilapot kuriózumként.

Eszembe jutott a családban régóta keringő történet, miszerint apai ükapám, Farkasits Béla hajóskapitány az 1900-as években Ferenc József osztrák császártól egy révkalauz nélküli, veszélyes al-dunai hajózás után ajándékba kapott egy monogramos arany zsebórát – amely zsebóra amúgy tényleg létezik és igen sokáig volt a család tulajdonában.

Ennek a sztorinak akartam kicsit utánajárni az Arcanum segítségével, afféle időtöltés gyanánt.

Sherlock Hol-mész

A “kis utánajárásnak” végül egy nettó négy / négy és fél napig tartó frenetikus kutatás és családfaépítés lett az eredménye, melynek végén a családot kb. az 1566-os szigetvári veszedelemig vezettem vissza, itt-ott összekötve a meg-megjelenő rokoni szálakat.

Félreértés ne essék, nem vagyok megszállottja a témának, mi több, ez engem eddig nem érdekelt különösebben, de állítom, hihetetlen módon be tudja szívni az embert, és nagyon sok vicces vagy épp meghökkentő sztorit ki lehet hámozni a régi napilapokból, levéltári feljegyzésekből.

Ha valaki szereti a detektívregényeket, netán tetszett neki a BBC által készített Sherlock c. sorozat (amit amúgy tudok ajánlani), ez is minden bizonnyal érdekes lehet neki, hiszen valójában úgy kell ezt elképzelni, mint egy egyszemélyes oknyomozást a múltunkba, melyben az innen-onnan összeszedett információmorzsákat próbáljuk összerakni egy nagy egésszé.

Az eredetkutatás menete

Ha mi is úgy döntünk, hogy elég az elcsépelt sorozatokból, és valami olyan sztorit szeretnénk látni magunk előtt, ami közvetlenül a múltunkból ered, az alábbiakban adok pár tippet, ötletet arra, hol és hogyan is lehet hatékonyan keresni.

Mire?

Mielőtt azonban nekilátnánk a keresésnek, elsősorban azt kell tudnunk, hogy mire fogunk keresni, vagyis érdemes végigfutnunk a rokoni szálakon, és feljegyezni mindent, amit eddig tudunk őseinkről.

Apró, de nem elhanyagolható mellékküldetésként ez tökéletes alkalom arra, hogy rég nem látott rokonainkkal felvegyük a kapcsolatot. Ne legyünk restek, csapjuk fel a webkamerát is, tanítsuk meg a nagyinak, hogyan használja a Skype-ot videobeszélgetésre egy kis múltbéli csemegézés gyanánt, és ápoljuk kicsit a rokoni szálakat – főleg, mert a kijárási tilalom miatti szociális szeparálódás az egyik legnagyobb pszichológiai kihívás, amivel most meg kell küzdenünk.

Megjegyzés: Kis segítségként a jegyzetelés mellett akár rögzíthetjük is ezeket a beszélgetéseket Skype-on vagy a használt platformon.

Értelemszerűen a nevek, települések és időpontok, amik most érdekesek nekünk, ezekből próbáljunk meg minél többet összeszedni.

Hol?

Miután elvégeztük kis kutatómunkánkat, kezdődhet is a vérbeli nyomozás. Igazából szerintem tetszőleges, hogy honnan indulunk, a legközelebbi rokontól vagy akár legtávolabbitól – talán onnan érdemes, akiről több információnk áll rendelkezésre.

De hol is tudunk keresni?

Arcanum

A már említett Arcanum adatbázisaiból -mert több is van ám természetesen- nekünk a két leghasznosabb az Arcanum Digitális Tudománytár (a továbbiakban csak ADT), illetve a Hungaricana Közgyűjteményi Portál lesz.

A két felület nyilvánvalóan nagyon hasonló, mindkettő egy helyes kis keresőmezővel rendelkezik, ahol körülbelül a Google-hoz megszokott módon tudunk keresni:

Az ADT keresőmezője
És kistestvére, a Hungaricana

Megjegyzem, hogy a Hungaricana találati listájában a jobb oldali szűrők fölött megjelenik egy, az ADT-re mutató hivatkozás, amit megnyitva az ADT találatait láthatjuk ugyanarra a kifejezésre, ez sokszor gyorsítja a két platformon párhuzamosan történő keresést:

A találatra rákattintva azt ugyanabban az ablakban meg tudjuk jeleníteni (érdemes új ablakon megnyitni őket), illetve a bal oldali felsorolásban több találat esetén tudunk navigálni azok közt.

Az érdekesnek titulált forrást ezután könyvjelzőzni tudjuk, vagy PDF formátumban el is tudjuk menteni gépünkre a jobb felső sarokban található ikon segítségével:

Bár én az Arcanum-ot használtam fő keresőforrásnak, akad még pár platform, amit szintén érdemes lehet végignyálaznunk.

Fortepan

A Fortepan egy szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum, ahol több mint százezer archív fényképet böngészhetsz és tölthetsz le ingyenesen, jó minőségben. A keresője kicsit lassú, de ettől függetlenül bukkanhatunk érdekes archív képekre, amin talán családtagunk is szerepel – én sajnos nem jártam itt sikerrel.

Újabb mellékküldetés: Ha már éppen itt járunk, akár digitalizálhatjuk is régi fotóinkat egy egyszerű mobiltelefon segítségével (és fel is tölthetjük őket a Fortepan-ra). A szkenneléshez kitűnő alkalmazás a Google által kifejezetten erre a célra fejlesztett PhotoScan.

museum-digital

A museum-digital segítségével múzeumok és magángyűjtemények archivált darabjai közt tudunk böngészni. Bár limitált az archivált darabok száma, nekem a tárgykeresőbe beírt családnévvel pont volt egy találat ükapámról egy csoportképen (jobb oldalon a legszélső):

Farkasits Béla jobb oldalon, a csoportkép legszélén (9)

EPA – Elektronikus Periodika Archívum

Az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis a Magyar Elektronikus Könyvtár kezdeményezése, mely a magyar vonatkozású elektronikus időszaki kiadványok könyvtári igényű nyilvántartására, illetve egyes folyóiratok archiválására irányul – nem, így még én sem fogalmazok, ez az ő jellemzésük saját magukról 🙂

Sajnos a weboldal igen régi és nem túl használható design-nal rendelkezik, de a főoldal jobb oldali sávjában megtaláljuk a teljes szövegű keresőt, amit használhatunk:

AOL – Adatbázisok Online

Az Adatbázisok Online a Magyar Nemzeti Levéltár egyik leglátogatottabb internetes felülete. Itt egy helyen megtalálható és kereshető az MNL Országos Levéltárának 27 adatbázisa.

Névpont

A névpont.hu egy igen érdekes kezdeményezés, egy nemzeti életrajzi adatbázis akar lenni, ha jelenleg még gyerekcipőben jár is. Én itt nagyapám testvérére találtam rá sikeresen, de a találatok tényleg igen limitáltak lesznek, szóval ne várjunk sokat.

Nos, ez a pár forrás szerintem több napos kereséshez lesz elegendő, de természetesen miért ne alapon rá lehet keresni sima Google-ös kereséssel is vezetéknevünkre, amennyiben ez nem túl gyakori, hátha máshol szintén megjelenik.

Külföldi oldalakról most nem teszek említést, mert ahhoz már valóban egy új fejezet kéne, de az angol nyelvben jártas ember több olyan oldalt is találhat (pl. MyHeritage, radindex), ahol rákereshet családnevére – sajnos azonban a találatok megtekintéséhez általában már elő kell fizetnie a szolgáltatásért.

Hogyan?

Végezetül pár tippet adnék arra, hogyan érdemes a fenti felületeken keresni, mire érdemes odafigyelni.

  • Macskakörmözés: mindenekelőtt a legtöbb fenti felületen érvényes az a Google-ből ismert és agyonhasznált módszer, hogy a macskakörömben lévő kifejezésre pontosan úgy keres a kereső, ahogy az oda van írva. Például, a “Farkasits Ede” kifejezésnél a kereső csak és pontosan azokat a találatokat adja majd ki, amikben ez a két szó így szerepel egymás után, ragozás és mindenféle variáció nélkül.
  • Variációk egy témára: Ha már variációk – sokszor előfordul, hogy egy családnév az évek során átalakult, formálódott, és helyenként több változatban jelent meg, így ezekre érdemes külön rákeresni. Saját példával élve, a Farkasits ma már inkább Farkasics-ként, de régebben Farkasich-ként is jelen volt, sőt, latin változata, a Farkasych is ismert volt. Arról már nem is beszélek, hogy a Farkasits-hoz hasonló, horvát eredetű neveknél előszeretettel jelenik meg a magyar átírás, ahol a végeredmény esetemben a Farkas lesz.
  • Elválasztás: A napilapok hasábokban közöltek le egy-egy hírt vagy cikket, és ilyenkor az esetleges elválasztásnál használt kötőjel vagy helyköz is bekerült a digitalizált szövegbe. Több helyen szembejött velem találat a “Farka-sits” vagy “Farka sits” kifejezésekre, nemes egyszerűséggel azért, mert külön volt írva az adott napilapban a sortörés miatt.
  • Digitalizációs hibák: Mivel a keresett kifejezéseket sokszor több száz éves napilapokból szkennelték, a digitalizálás során bizony előfordulhatnak hibák, az én példámban legalábbis akadt jószerivel. Akadt napilap, aminek digitális szövegében Béla helyett Bóla szerepelt, és így a már említett macskakörmös módszerrel sehogy se sikerült rátalálnom, de a kedvencem az volt, ahol a Farkasits szót a digitalizáló szoftver minden bizonnyal megpróbálta értelmes szóként értelmezni, és így lett az eredmény Parkosíts Béla 🙂

Nagyjából ezek jutottak most eszembe. A keresés során próbáltam egy egyszerű Word dokumentumba begyűjteni minden potenciális rokonjelöltet illetve annak feleségét / férjét, akikről aztán külön-külön keresve összegyűjtöttem a lehető legtöbb információt, lehetőleg dátum szerint rendezve és az adott várost feltüntetve, hogy aztán ezek alapján megpróbáljam összekötni a szálakat.

Zárószó

Összességében azt tudom mondani, hogy végül egy sokszor frusztráló, de legtöbbször inkább izgalmas négy – négy és fél napot tudhattam magam mögött, ahol kicsit közelebb kerültem ahhoz, hogy megismerjem apai felmenőimet, az akkori világot és viszonyokat, és sok olyan történettel, információval gazdagodtam, amik lényegében hozzám köthetőek.