Minden ami a kreatív projektjeimről szól, ez alatt található meg. Ebbe beletartoznak a saját zeneszerzemények, írások, rajzok, fotók, digitális vagy más, kreatív projektek.
Telnek-múlnak a napok, a Covid-nak is lassan vége már, mert a gazdaságnak ugye robognia kell tovább, életveszély ide vagy oda – az előzőleg ültetett növények meg csak nőnek és sokasodnak. Mert nem úgy van az ám, hogy ez hirtelen felhördüléses dolog volt, aztán ültetünk pár növényt, és később beleununk és elszárad mind. Még mit nem!
A minap kitakarítottam a hűtőt, mert ugye mit csinál az ember pár nap után a #maradjafenekeden koronavírus-korlátozás alatt? Egy idő után mindent IS kitakarít. 🙂
Szóval a hűtő zöldségtartójában találtam egy fej vöröshagymát, ami útközben szépen kicsírázott. Szegény valószínűleg hónapok óta ott volt, mert a fölötte lévő tálca annyira eltakarta, hogy nem is tudtam a létezéséről (tudom tudom, mea culpa, shame, shame…). Viszont ha már a kezembe került a kis túlélő, gondoltam kapjon egy kis vizet, miért is ne, sok növényem úgy sincs itthon, eggyel több elférne a lakásban.
Kapott egy kitűnő, megvilágítható helyet a nappali egyik beugrójában, és vártam, mi lesz.
Nem kellett sokat várnom, mert már az első nap után észrevettem, hogy a kis hagyma látványosan elkezdett nőni, és innentől beindult a fantáziám.
Kicsi utánaolvastam a dolognak, és mint kiderült, természetesen a vöröshagyma tetején kinőtt csírarész ehető, sőt, gyakorlatilag egyenértékű az újhagymával.
A hagymaféléknek amúgy számos jótékony hatást tulajdonítanak, többek közt C-vitaminban és antioxidánsokban gazdagok, ennél fogva pedig hozzájárulnak a vérnyomás csökkentéséhez is. Nem beszélve arról, hogy egy kis hagymát szinte bármilyen étel elbír. 🙂
És kész is vagyunk. Semmi mást nem kell csinálni, mint várni pár napot -valószínűleg aki nem már kicsírázott hagymával kezd, annak kicsit többet- és a hagymánk szépen növekedésnek indul.
Hogy mennyire szépen?
Az első nap után beállítottam rá a fényképezőgépet, és naponta lőttem róla pár fotót, hogy aztán megmutassam az eredményt.
Az alábbi videóban láthatjátok, hogy a hagymám csupán 5 nap alatt mennyit nőtt:
Félelmetes és egyben izgalmas látvány volt, ahogy a hagyma óráról órára ágaskodott rendíthetetlenül a fény felé. A harmadik napon úgy belejött, hogy napközben egyszer csak kifordult a kis befőttesüvegből szegényke, így át kellett telepítenem egy eggyel nagyobb üvegcsébe.
Összesen egy hét leforgása alatt megnőtt annyira, hogy úgy éreztem, ideje learatni a babérokat, és a friss, saját termesztésű hagyma a reggeli rántotta, majd az ebédnél készült hagymaleves ízletes kiegészítője lett.
De miért beszélek én most ilyesmiről?
A koronavírus miatti “lakásbörtön” fogságában pár nap után az ember sokkal komolyabban kezdi el értékelni a természetet és a szabadban sétálást – vagy akár azt, hogy van-e otthon erkélye…
Az előző bejegyzésemben említett szociális szeparálódás mellett a másik legnagyobb pszichológiai megterhelést a természet iránti vágyódás adja – főleg a jó idő bekövetkeztével. A természet közelsége az embert nem csak megnyugtatja, de több tanulmány bizonyítja, hogy az egészségünkre is pozitív hatással van. Mi több, a japánoknál a nyolcvanas évek óta ismert és sűrűn kutatott az ún. shinrin-yoku, szabad fordításban az erdőfürdőzés – vagyis annak a fontossága, hogy egy erdei túrázás vagy séta alkalmával érzékszerveinkkel “megmártózzunk” a természetben.
Bár nincs tiltva a rövidebb egészségügyi séta, a jelenlegi helyzetre való tekintettel mindenképpen felelősségteljesebb választásnak tartom, ha a most amúgy is sűrűbben látogatott kirándulóhelyek vizitje helyett inkább megpróbálunk otthonunkba annyi “természetet” becsempészni, amennyit csak tudunk.
Lehet hogy hülyén hangzik, de én például az otthonról dolgozás keretében megirigyeltem, hogy az online megbeszéléseknél a kerttel rendelkező munkatársaktól mindig beszűrődött a beszélgetésbe a madárcsicsergés, és ezzel az alapzaj-generáló weboldallal varázsoltam magamnak saját madárkórusos háttérzajt otthonra. Beállítod a csúszkákat aszerint, hogy mit szeretnél hallani a háttérben (madárének, tűzifaropogás, eső, szél, csiripelés, de van kávéházi susmus is, stb.), illetve a bal felső sarokban a hangerőt, és a középső Play gombra nyomva máris egy trópusi dzsungel közepén érezheted magad.
De persze YouTube-on is találsz erdei felvételt, ha keresgélsz.
Ez egy apróság, de én imádom. Egész munkaidő alatt megy, és nagyon kellemes.
Egy másik tipp pedig, hogy a szokásos filmek és sorozatok helyett néha válasszuk inkább a megannyi gyönyörű dokumentumfilmet, ami lépten-nyomon elérhető (letöltőknek torrent-tékából, előfizetőknek Netflix-en vagy a szokásos természetfilmes csatornákon, de akár YouTube-on is ingyen).
Nade eltértem kicsit az eredeti tárgytól, szóval most már belecsapunk a lecsóba – nem, ez nem olyan lecsó, bár abban is jó, ha van hagyma. 🙂
A hagyma sikerén felbuzdulva igen hamar ismét a hűtőszekrény felé vettem utamat, hogy utánanézzek, mit lehetne még itthon termeszteni. Találtam is egy maradék szárzellert, amiből másfél-két hét leforgása alatt szintén nagyon szép zeller termett.
Ilyen volt április 3-án:
És április 16-ára ekkorára nőtt:
A hozzávalók pedig az alábbiak voltak: egy 5W-os spot lámpa és víz. Ennyi.
Ahogy sejthető, az összes gyökeres zöldség, mint például a többi hagymaféle vagy akár a saláta zöldje is újranöveszthető ezzel a módszerrel.
De itt nem kell megállnunk, hiszen a legtöbb fűszernövény, így a bazsalikom, a zsálya, a petrezselyem, az oregánó, a menta vagy a rozmaring is megterem lakásunkban (hogy csak párat soroljak fel), amennyiben pár alapvető dolgot biztosítunk nekik. A legtöbbjük pedig nem is túl finnyás ezek minőségére vagy mennyiségére vonatkozóan.
Márpedig ha ez a helyzet, ugyan ki ne szeretné az isteni olasz paradicsomlevesét frissen szedett, otthon termett bazsalikommal ízesíteni?
Nos, ha elhatározzuk magunkat egy kis otthoni veteményes kialakítása mellett, és magokat akarunk csíráztatni otthon, előre figyelmeztetek mindenkit, hogy egy ilyen művelethez komoly összegeket kell befektetnünk, és már-már agysebészi tudással is kell bírnunk…
Viccelek ám – minimális költsége van az egésznek, és csak pár dologra kell odafigyelni. 🙂
A legközelebbi virágosnál a legkisebb kiszerelésben kapható 5 literes általános virágföld körülbelül 3-400 forintunkba kerül – de ha tudunk, szerezzünk tőzegmentes földet, fűszernövényeknek ugyanis az a legjobb. A csíráztatni kívánt vetőmagok csomagja is pár-száz forintos árban mozog.
Ha pedig beszereztük a virágföldet és a termeszteni kívánt magokat, másra a legtöbb esetben nem is lesz szükségünk a boltból.
Egy lakásban termesztett növénynek ezekre a dolgokra van szüksége:
Akkor nézzük a folyamatot egy példával illusztrálva.
Megjegyzés: bár a példában a petrezselyemről van szó, más fűszernövényt, így a kaprot, a bazsalikomot, de a zöldségek közül a paradicsom és koktélparadicsom magokat is ugyanígy ültettem el.
A cserép helyettesítésére kis kreativitással otthon is találunk eszközt – a csíráztatáshoz például hagyományosan a tejfölös vagy joghurtos poharat szokták használni, de a paradicsom és egyéb zöldségek csomagolásául szolgáló műanyag tárolódoboz is tökéletesen megfelel. A lényeg, hogy 5-6 centiméter mélységben legyen virágföldünk.
Én rögtönzött módszerrel a literes Mizo tejes doboz egyik hosszanti oldalát távolítottam el késsel, alátétnek pedig a Spar-ban vett fél kilós csirkemell műanyag dobozát használtam, amibe pont belefért a tejes doboz 🙂
Fontos, hogy a választott tároló aljára lyukakat vágjunk vízelvezetés gyanánt (én ezt utólag tettem meg), és emiatt lássuk el alátéttel. Vannak, akik arra esküsznek, hogy öntözéskor az alátétbe öntik a vizet, így a növény a lyukakon keresztül fogja tudni felszívni a neki kellő mennyiséget, és mellesleg látszik is, mikor van szükség az újraöntözésre.
A kipreparált dobozba öntött földet kicsit megnyomogatjuk és elegyengetjük, hogy ne legyen olyan levegős. Érdemes megnézni a vetőmag csomagolásán lévő leírást és ábrákat, ezek is segítenek a megfelelő vetésben. Általánosságban elmondható, hogy ujjal kb. 5 centi távolságban és 1 centiméter mélyen alakítunk ki lukakat, azokba 3-4 szem magot szórunk, majd befedjük őket földdel.
Ezután elsőre alaposan meg kell öntözni a magokat. Használjunk permetezőt, ügyelve arra, hogy nehogy kimossuk őket a földből (vagyis a földréteg alatt maradjanak), majd végül jöhet a fóliázás (sima konyhai friss-fóliát használva), hogy kicsit elősegítsük az üvegházhatást, amíg a csírák ki nem bújnak a földből.
A cserepet az alátéttel együtt olyan helyre tegyük, ahol legalább 19, de inkább 22-23 fokos a hőmérséklet. Én a radiátor tetejére tettem a dobozkát, és rövid időre felhúztam a fűtést 23 fokra.
Az “elkészült” konténer fóliatakarásán a meleg hatására kicsapódik a pára, ami csírázásig a mag folyamatos vízpótlását teszi lehetővé.
Innentől kezdve csak várnunk kell.
Egy-két hét alatt a növény kicsírázik, majd a fóliát eltávolíthatjuk, és jöhet a napi 10-12 órás fénykúra (körülbelül a mi éjszakai-nappali periódusunkat követve), ami mint említettem, természetes, közvetlen napfény hiányában helyettesíthető fénycsöves vagy LED izzóval is.
Érdekel, hogy néz ki a petrezselyem csírázáskor? 🙂
Tessék – egy petrezselyemcsíra három napja egymás utáni fotókba sűrítve:
Gyönyörű, nem? 🙂
Mint említettem, vetettem el még bazsalikomot, paradicsomot és koktélparadicsomot is, utóbbi kettőhöz pedig megspóroltam a vetőmag árát, mert a zöldségekben lévő magot szárítottam ki és ültettem el.
Köszönik szépen, ők is jól vannak immár kb. három hete:
A paradicsomot persze egy idő után majd át kell ültetnem, mert az ő helyigénye kicsit nagyobb, mint a fűszernövényeké, de kíváncsian várom, hogyan alakul majd.
Végezetül pár tipp:
Hát, ennyi lenne. Remélem, az írásommal sikerült megosztanom -és talán elvetnem- pár hasznos gondolatcsírát, hogy sikerüljön eredményesebben, könnyebben átvészelni ezt az időszakot. 🙂
avagy hogy készíts személyre szóló ajándékot a barátnődnek úgy, hogy közben a munkahelyeden el vagy havazva és áll a bál…
Nemrég egy régi kollégám ajánlott olvasásra egy angol cikket arról, hogy hogyan tudunk munka mellett a kreatív projektekre is időt fordítani. Az író hosszasan beszél arról, hogyan akadályozzák meg a kiégést ezek a mini-projektek, illetve hogy milyen sokat tesznek hozzá az általános elégedettségünkhöz.
Személy szerint úgy vélem, hogy nem szabad az életben az elégedettséget, a kiteljesedést a munkahelyi teendőkre róni. Lehet, hogy a munka, amit végzünk fontos, sőt, még tetszhet is nekünk, de igencsak rossz ötletnek tartom, hogy ez legyen a fő ambíciónk az életben. Legtöbb esetben 2-3 év után -hogy a majdnem tíz évemről ne is beszéljek- a napi teendők ellaposodnak, és én személy szerint rühellem a mókuskerék-érzést.
Az életed sokkal többről szól, mint csak a munkád, és ez így van jól. Mindenkinek vannak különc, bizarr hobbijai, érdeklődései – csak meg kell találnunk őket, és néha időt szakítani rájuk.
Az enyém mindig is az volt, hogy valamit alkossak.
Úgyhogy szemléltető példának bemutatnám az egyik olyan kreatív projektet, amin azért dolgoztam, hogy felpezsdítsem kicsit a hétköznapokat:
Egy saját készítésű adventi naptár, amit a barátnőmnek készítettem ajándékba.
Első pillantásra a dolog nem is tűnik olyan nehéznek.
Kell egy doboz-szerűség, amibe 24 kis ajándékot rejtesz, amiből minden nap egyet lehet kibontani egészen karácsonyig. Az internet ráadásul bőven szolgáltat példát különböző adventi design naptár-okra. Példának okáért itt van pár design, amit inspirációként gyűjtöttem össze egy Pinterest board-ra:
Nem is nehéz, igaz?
Volt egy srác az egyetemen, aki mindig azt mondogatta fejcsóválva, hogy “Nem egyszerű” – általában persze vizsgák vagy az azokra való készülés előtt.
És bár azt kell mondjam, igaza volt és legtöbb esetben a dolgok tényleg nem egyszerűek, azóta megtanultam, hogy valószínűleg pont ezért éri meg küzdeni értük, nem igaz?
Szóval nem volt egyszerű a helyzet.
A munkahelyen éppen egy nagyobb szoftverkiadás előtt álltunk, és pörögtek a tesztek (na meg a bug-ok) ezerrel, úgyhogy nap közben a privát email-em olvasására is alig akadt időm.
Bár a barátnőmmel érintőlegesen beszéltünk arról, hogy csinálunk egymásnak adventi naptárat, egész biztos voltam benne, hogy nem számít rá, hogy tényleg meg is csinálom. Így nyilván nem foglalkozhattam ezzel otthon, mert az elrontotta volna a meglepetést.
És említettem azt az apró tényt, hogy a barátnőm abban az időben erősen visszafogott diétát folytatott, magyarul ki volt zárva mindenféle csoki vagy édesség, amit a naptárba rejthetnék?
Hát így nézett ki a dolog.
A naptárat valószínűleg az irodában, munkaidő előtt/után kell összeraknom, miközben az ebédszünetekben gyűjtöm az ajándékötleteket és előkészítem a hozzávalókat. És megveszem őket. És kiszámolom hogy minden elférjen méretre pontosan. Ja és persze kéne készítenem valami egyedi design-t is a naptárhoz. Mindezt kb. két hét alatt.
Nyilván megoldom! 🙂
Először a kellemesebb résszel kezdtem – megterveztem, hogy nézzen ki a naptár.
A tervezési folyamat során sok példát néztem meg online, de legtöbbször túlságosan általánosnak találtam őket, ezért saját vázlat készítésébe fogtam. Először volt egy grandiózus ötletem: Összegyűjtöttem a múltunkból 24 emlékezetes mérföldkövet, melyet aztán egy kincskereső térkép-szerű egyvelegbe akartam önteni. Jól hangzik, nem?
Sajnos idő hiányában -és mivel úgy láttam, nincs elég tudásom ahhoz, hogy ezt érdemben vizualizálni tudjam- végül egy egyszerűbben elkészíthető design mellett döntöttem.
A grandiózus tervemet tehát lecseréltem egy minimalistább, de még így is elég elegáns borító-megoldásra, a belső, kinyitható részt pedig aranyos kis pingvinekkel -kapcsolatunk elején a fő motívum- és mikulásokkal díszítettem.
Az alábbi két animáció megmutatja, hogyan építettem fel ehhez különböző rétegekből a kész borítótervet:
Mint az látható, ekkor már kitaláltam mind a 24 kis ajándékot, így tudtam, mekkora ablakokra lesz szükség.
A naptár többi oldalához és a hátlaphoz az előzőekhez hasonló design-t használtam, szöveg és körítés nélkül, valahogy így:
Ez a rész igen egyszerűnek bizonyult, a helyi GoPrint nyomtatóboltban 200 grammos A3-as fényes fotópapírra kértem a nyomtatást, remélve, hogy mindent jól számoltam. Meglepetésemre így is lett! 🙂
Most, hogy a design kész volt, nem volt más hátra, mint hogy a tényleges adventi naptárat összerakjam.
Az elejétől fogva olyan könyv-szerűen kinyitható struktúrára gondoltam, mint amilyen például ez a naptár:
Az elkészítéshez valószínűleg sok anyag közül lehetett volna választani, de én az egyik online talált video útmutató (jó, az egyetlen amit ezzel kapcsolatban találtam és kinyitható design-t mutat) alapján polisztirol lapok mellett döntöttem.
Micsoda véletlen, de egyik kollégám pont akkor szigetelte a lakását, és maradt egy A2-es méretű polisztirol lapja, amit megkaptam tőle. Ez egy huszárvágással gyorsan két A3-as méretű lappá változott, még ha nem is túl egyenletesre sikerült a vágás:
Ezeknek együtt viszont csak 4 cm volt a vastagsága, ami néhány ajándékhoz nem bizonyult elégnek, így változtatni kellett kicsit a terven.
A legközelebbi Praktikerből berendeltem két 5 cm vastag Nikecell hablemezt, amelyek majd a testét alkotják a naptárnak, a két 2 centis lapok pedig így a hátoldal szerepét töltik majd be.
Maradt kb. 3 napom még, és azt gondoltam, ez bőven elég lesz az elkészítéshez, de persze a Praktikernek éppen ekkor nem sikerült az amúgy raktáron kb 10km-en belül lévő boltból kiszállítani hozzám a kért termékeket (köszi szépen, Black Friday!). Így esett, hogy a szombati munkanapom első állomása a Praktiker volt, ahol újfent vettem két hablemezt, és visszahurcoltam őket az irodába.
A hablemezek vágásához foglaltam magamnak délutánra egy meeting szobát, és munka után “bezárkóztam” barkácsolni.
Baráti jó-tanács: NE vágj hablemezt a munkahelyeden!
Mi több, ha egy mód van rá, sehol se vágj, mert borzasztó szemetet csinálsz vele! Amennyire tudtam, eltakarítottam magam után a romokat, de biztos vagyok benne, hogy a maradéknak nem örültek a takarítók.
Itt van pár így-készült fotó, amit a meeting szobában készítettem:
A teljes művelet körülbelül négy órát vehetett igénybe, és közben folyamatosan ígérgettem a barátnőmnek, hogy most már tényleg majdnem elindultam a melóból haza. A kétoldalú ragasztószalag a végére csaknem nem lett elég, és a kis ablakok perforációját már csak futtában sikerült megcsinálni, de végül kész lett a remekmű, és vihettem haza!
De várjunk, csak, vajon milyen ajándékokat rejtettem a naptárba?
Mivel már minden ajándék kibontásra került, utólag felsorolok néhány ajándékot, amik a naptárba voltak rejtve:
Próbáltam a hétköznapi dolgoktól eltérőbb, kreatívabb ajándékokat választani, és azt hiszem, a legtöbb elég sikeres volt.
De ezen az angol oldalon további ötleteket találsz, ha úgy érzed, te is összeraknál egy adventi naptárat a párodnak.
Lehet, hogy őrültség, de nekem nagyon tetszik ezeknek a dolgoknak az elkészítése, még ha sok időbe telik is, macerás, vagy nem pont tökéletes mikor elkészül.
A körülményekhez és az éles határidőhöz képest a naptár igen strapabíró lett, és a design is szépre és aranyosra sikerült.
Mikor a barátnőm meglátta a nevével ellátott naptárat, hihetetlenül boldog volt, nem hitt a szemének. Az a boldogság, ami abban a pillanatban tükröződött a szemében – az, ami miatt ez megért minden vesződést.
Emlékszem, azután karácsonyig a reggeli rituálé azzal kezdődött, hogy egy kávé mellett kibontotta az aktuális napra vonatkozó kis ablakot, és izgatottan nézte, mi lehet mögötte.
Így lényegében nem csak egyszer okoztam neki meglepetést, hanem majdnem az egész hónapban.