avagy hogy készíts személyre szóló ajándékot a barátnődnek úgy, hogy közben a munkahelyeden el vagy havazva és áll a bál…
Nemrég egy régi kollégám ajánlott olvasásra egy angol cikket arról, hogy hogyan tudunk munka mellett a kreatív projektekre is időt fordítani. Az író hosszasan beszél arról, hogyan akadályozzák meg a kiégést ezek a mini-projektek, illetve hogy milyen sokat tesznek hozzá az általános elégedettségünkhöz.
Személy szerint úgy vélem, hogy nem szabad az életben az elégedettséget, a kiteljesedést a munkahelyi teendőkre róni. Lehet, hogy a munka, amit végzünk fontos, sőt, még tetszhet is nekünk, de igencsak rossz ötletnek tartom, hogy ez legyen a fő ambíciónk az életben. Legtöbb esetben 2-3 év után -hogy a majdnem tíz évemről ne is beszéljek- a napi teendők ellaposodnak, és én személy szerint rühellem a mókuskerék-érzést.
Az életed sokkal többről szól, mint csak a munkád, és ez így van jól. Mindenkinek vannak különc, bizarr hobbijai, érdeklődései – csak meg kell találnunk őket, és néha időt szakítani rájuk.
Az enyém mindig is az volt, hogy valamit alkossak.
Úgyhogy szemléltető példának bemutatnám az egyik olyan kreatív projektet, amin azért dolgoztam, hogy felpezsdítsem kicsit a hétköznapokat:
Egy saját készítésű adventi naptár, amit a barátnőmnek készítettem ajándékba.
Összefoglaló
Első pillantásra a dolog nem is tűnik olyan nehéznek.
Kell egy doboz-szerűség, amibe 24 kis ajándékot rejtesz, amiből minden nap egyet lehet kibontani egészen karácsonyig. Az internet ráadásul bőven szolgáltat példát különböző adventi design naptár-okra. Példának okáért itt van pár design, amit inspirációként gyűjtöttem össze egy Pinterest board-ra:
Nem is nehéz, igaz?
A körülmények – “nem egyszerű”
Volt egy srác az egyetemen, aki mindig azt mondogatta fejcsóválva, hogy “Nem egyszerű” – általában persze vizsgák vagy az azokra való készülés előtt.
És bár azt kell mondjam, igaza volt és legtöbb esetben a dolgok tényleg nem egyszerűek, azóta megtanultam, hogy valószínűleg pont ezért éri meg küzdeni értük, nem igaz?
Szóval nem volt egyszerű a helyzet.
A munkahelyen éppen egy nagyobb szoftverkiadás előtt álltunk, és pörögtek a tesztek (na meg a bug-ok) ezerrel, úgyhogy nap közben a privát email-em olvasására is alig akadt időm.
Bár a barátnőmmel érintőlegesen beszéltünk arról, hogy csinálunk egymásnak adventi naptárat, egész biztos voltam benne, hogy nem számít rá, hogy tényleg meg is csinálom. Így nyilván nem foglalkozhattam ezzel otthon, mert az elrontotta volna a meglepetést.
És említettem azt az apró tényt, hogy a barátnőm abban az időben erősen visszafogott diétát folytatott, magyarul ki volt zárva mindenféle csoki vagy édesség, amit a naptárba rejthetnék?
Hát így nézett ki a dolog.
A naptárat valószínűleg az irodában, munkaidő előtt/után kell összeraknom, miközben az ebédszünetekben gyűjtöm az ajándékötleteket és előkészítem a hozzávalókat. És megveszem őket. És kiszámolom hogy minden elférjen méretre pontosan. Ja és persze kéne készítenem valami egyedi design-t is a naptárhoz. Mindezt kb. két hét alatt.
Nyilván megoldom! 🙂
A borító és a belső design elkészítése
Először a kellemesebb résszel kezdtem – megterveztem, hogy nézzen ki a naptár.
A tervezési folyamat során sok példát néztem meg online, de legtöbbször túlságosan általánosnak találtam őket, ezért saját vázlat készítésébe fogtam. Először volt egy grandiózus ötletem: Összegyűjtöttem a múltunkból 24 emlékezetes mérföldkövet, melyet aztán egy kincskereső térkép-szerű egyvelegbe akartam önteni. Jól hangzik, nem?
Sajnos idő hiányában -és mivel úgy láttam, nincs elég tudásom ahhoz, hogy ezt érdemben vizualizálni tudjam- végül egy egyszerűbben elkészíthető design mellett döntöttem.
A grandiózus tervemet tehát lecseréltem egy minimalistább, de még így is elég elegáns borító-megoldásra, a belső, kinyitható részt pedig aranyos kis pingvinekkel -kapcsolatunk elején a fő motívum- és mikulásokkal díszítettem.
Az alábbi két animáció megmutatja, hogyan építettem fel ehhez különböző rétegekből a kész borítótervet:
Mint az látható, ekkor már kitaláltam mind a 24 kis ajándékot, így tudtam, mekkora ablakokra lesz szükség.
A naptár többi oldalához és a hátlaphoz az előzőekhez hasonló design-t használtam, szöveg és körítés nélkül, valahogy így:
A kész tervek nyomtatása
Ez a rész igen egyszerűnek bizonyult, a helyi GoPrint nyomtatóboltban 200 grammos A3-as fényes fotópapírra kértem a nyomtatást, remélve, hogy mindent jól számoltam. Meglepetésemre így is lett! 🙂
A doboz készítése
Most, hogy a design kész volt, nem volt más hátra, mint hogy a tényleges adventi naptárat összerakjam.
Az elejétől fogva olyan könyv-szerűen kinyitható struktúrára gondoltam, mint amilyen például ez a naptár:
Az elkészítéshez valószínűleg sok anyag közül lehetett volna választani, de én az egyik online talált video útmutató (jó, az egyetlen amit ezzel kapcsolatban találtam és kinyitható design-t mutat) alapján polisztirol lapok mellett döntöttem.
Micsoda véletlen, de egyik kollégám pont akkor szigetelte a lakását, és maradt egy A2-es méretű polisztirol lapja, amit megkaptam tőle. Ez egy huszárvágással gyorsan két A3-as méretű lappá változott, még ha nem is túl egyenletesre sikerült a vágás:
Ezeknek együtt viszont csak 4 cm volt a vastagsága, ami néhány ajándékhoz nem bizonyult elégnek, így változtatni kellett kicsit a terven.
A legközelebbi Praktikerből berendeltem két 5 cm vastag Nikecell hablemezt, amelyek majd a testét alkotják a naptárnak, a két 2 centis lapok pedig így a hátoldal szerepét töltik majd be.
Maradt kb. 3 napom még, és azt gondoltam, ez bőven elég lesz az elkészítéshez, de persze a Praktikernek éppen ekkor nem sikerült az amúgy raktáron kb 10km-en belül lévő boltból kiszállítani hozzám a kért termékeket (köszi szépen, Black Friday!). Így esett, hogy a szombati munkanapom első állomása a Praktiker volt, ahol újfent vettem két hablemezt, és visszahurcoltam őket az irodába.
A hablemezek vágásához foglaltam magamnak délutánra egy meeting szobát, és munka után “bezárkóztam” barkácsolni.
Baráti jó-tanács: NE vágj hablemezt a munkahelyeden!
Mi több, ha egy mód van rá, sehol se vágj, mert borzasztó szemetet csinálsz vele! Amennyire tudtam, eltakarítottam magam után a romokat, de biztos vagyok benne, hogy a maradéknak nem örültek a takarítók.
Itt van pár így-készült fotó, amit a meeting szobában készítettem:
És a végeredmény
A teljes művelet körülbelül négy órát vehetett igénybe, és közben folyamatosan ígérgettem a barátnőmnek, hogy most már tényleg majdnem elindultam a melóból haza. A kétoldalú ragasztószalag a végére csaknem nem lett elég, és a kis ablakok perforációját már csak futtában sikerült megcsinálni, de végül kész lett a remekmű, és vihettem haza!
Az ajándékok
De várjunk, csak, vajon milyen ajándékokat rejtettem a naptárba?
Mivel már minden ajándék kibontásra került, utólag felsorolok néhány ajándékot, amik a naptárba voltak rejtve:
- Flying Tiger múmia régészeti játék
- Egy mini hógömb
- Névre szóló karácsonyfadísz
- LEGO Newt Scamander mini-figura
- Szakállas agáma kulcstartó
- Üzenet a mini-palackban – avagy páros kuponok
- Majomkenyér márkájú gluténmentes kekszecskék
- Kinder tojás
- Flying Tiger dinoszaurusz régészeti játék
- Ördöglakat
- Fáraók Kincse kaparós sorsjegy
Próbáltam a hétköznapi dolgoktól eltérőbb, kreatívabb ajándékokat választani, és azt hiszem, a legtöbb elég sikeres volt.
De ezen az angol oldalon további ötleteket találsz, ha úgy érzed, te is összeraknál egy adventi naptárat a párodnak.
Záró gondolatok
Lehet, hogy őrültség, de nekem nagyon tetszik ezeknek a dolgoknak az elkészítése, még ha sok időbe telik is, macerás, vagy nem pont tökéletes mikor elkészül.
A körülményekhez és az éles határidőhöz képest a naptár igen strapabíró lett, és a design is szépre és aranyosra sikerült.
Mikor a barátnőm meglátta a nevével ellátott naptárat, hihetetlenül boldog volt, nem hitt a szemének. Az a boldogság, ami abban a pillanatban tükröződött a szemében – az, ami miatt ez megért minden vesződést.
Emlékszem, azután karácsonyig a reggeli rituálé azzal kezdődött, hogy egy kávé mellett kibontotta az aktuális napra vonatkozó kis ablakot, és izgatottan nézte, mi lehet mögötte.
Így lényegében nem csak egyszer okoztam neki meglepetést, hanem majdnem az egész hónapban.