Tartalom
“Nem hagyhatják el a repülőteret, hacsak nincs vészhelyzet. Menjenek az indulási zónába, és várakozzanak ott.” – mondta határozottan a kínai biztonsági tiszt, majd tüntetőleg más utasokkal kezdett foglalkozni.
Magyar utastársaimmal összenéztünk – a csalódás tisztán kivehető volt az arcunkon. Egy 19 órás átszállás előtt álltunk a Sanghaji Pudong Nemzetközi Repülőtéren, útban Auckland, Új-Zéland felé, és nagyon nem akartuk veszni hagyni a rendelkezésre álló időt.
De hadd lépjek kicsit vissza a történetben.
Note: Mielőtt belevágnál a 0. nap részleteibe, itt elolvashatod a bevezetőt, ha esetleg kimaradt volna.
A turbulencia és a véletlen
Boeing 787-es gépünk útja nagyrészt zökkenőmentesen telt, kivéve egy kis turbulenciát, amit a masszív repülőgép és a pilóta végül könnyedén kezelt. Habár kicsit dobáltak az időjárás viszontagságai, és az adrenalinom megugrott, egy régi Dire Straits dal bölcsességét ismételgettem magamban: “Why worry?” – és tényleg, miért is aggódnék? Jó kezekben voltunk.
A repülés során egy egész különös véletlen is megesett velem. Ahogy a Gyűrűk Ura első részét néztem, egy jelenetben, amire nem emlékeztem, Gandalf azt mondja Frodónak:
Ahogy ezt kimondta, belém hasított a felismerés: Dehát most is Október 24-e van, és épp Új-Zéland felé repülök, ahol a Gyűrűk Ura filmeket forgatták!
Ez a szerencsés véletlen igencsak szöget ütött a fejemben.
Talán eleve el volt rendelve, hogy éppen most induljak Új-Zéland felé.
Hajnalhasadtával aztán a gépünk megérkezett Sanghajba, én pedig belemerültem a már ismert biztonsági protokollok tengerébe, mely emlékeztetett a régi pekingi átszállásomra útban a Fülöp-szigetekre – bár most egyedül utaztam, és határozottan jobban voltam felkészülve. A feladat egyértelmű volt: meg kell szerezni a 24 órás vízummentes tranzitot, hogy aztán felfedezhessem a várost – és ezt a lehetőséget mindenképpen meg akartam ragadni.
A puccs
A biztonsági ellenőrzés ismét egy folyosók és tisztviselők közti mulatságos balett volt, mely inkább komikusnak tűnt, mint hatékonynak. A fent említett első akadályt jelentő komor tisztviselő után aztán többen megmakacsoltuk magunkat, és egy kisebb puccshadjáratba kezdtünk a biztonsági pultnál. Csehek és magyarok szövetséget alkotva visszafogott, de határozott lázadásba kezdtünk, minek eredményeképpen némi tárgyalás után fordult a kocka, érkezett egy újabb biztonsági tisztviselő, és végül megkaparintottuk a tranzitengedélyeket.
Mivel másoknak is feltűnt, mennyire felkészülten vettem az akadályokat, váratlanul Misi, egy magyar srác és Valerie, egy Cseh lány idegenvezetőjévé váltam, és az így létrejött kis csoportunk végre készen állt Sanghaji felfedezésére.
A Sanghaji Sprint: Az útiterv
Valóban volt egy elképzelésem, egy csekély, de kivitelezhető terv, mely finoman egyensúlyozott a reményteljes és a rugalmas közt, figyelembe véve ennek a szabályozásokkal teli városnak a buktatóit.
A terv a következő volt:
- Használjuk a Maglev hihetetlen sebességét, hogy eljussunk Sanghaj szívébe.
- Készüljünk fel vízzel és rágcsálnivalóval a nap hátralévő részére.
- Tegyünk sétát a Bund-on, élvezve a kilátást Sanghaj lenyűgöző felhőkarcolóira.
- Pihenjünk meg a Yu kert tradicionális épületei közt
- Fedezzük fel a kert mellett lévő bazárt, majd merüljünk el a terület kevésbé ismert zugaiban.
Persze a részletes tervezés ellenére is mindig figyelembe kell venni a felmerülő akadályokat.
Akadályugrás: utazói segédlet Kínához
Kína bármely részének felfedezéséhez számoljunk alapos előkészületekkel. Az ország ugyanis tartogat pár olyan buktatót a gyanútlan Európai utazók számára, amikre érdemes előre felkészülni.
Nyelvi Akadályok
Először is, ne várjuk el az Európából már jól megszokott angol nyelv elterjedt használatát; jelentős nyelvi akadályokba fogunk ütközni. Készüljünk fel, hogy szó szerint minden kínaiul lesz, nagyon kevesen beszélnek más nyelven is, és körülbelül csak az útjelző táblákat fogjuk érteni. A kynai szövegek fordításához érdemes olyan elismert fordító-programokat használnunk, mint a Papago vagy a Youdao, amik kiválóan tolmácsolnak az angol és kínai nyelv között. És ha azt kérdeznéd: miért ne a Google Translate-et használd?
A Nagy Tűzfal navigálása
Mint minden kínai város, Sanghaj is az úgynevezett Kínai Nagy Tűzfal mögött helyezkedik el; ez egy digitális blokk, amely cenzúrázza az interneten elérhető olyan jól megszokott online szolgáltatókat és szolgáltatásokat, mint például a Google és a Facebook. Nagyon valószínű hogy a megszokott Google Fordítód nem fog működni Kínán belül, és a Google Térképen található elavult Kínai térkép sem nyújt majd sok segítséget. Érdemes tehát olyan, Kína által támogatott alkalmazásokra támaszkodni, amelyeket a korlátozások nem érintenek, mint például a Baidu Map a térképes navigációhoz. Esetleg megpróbálhatod megkerülni a Kínai Nagy Tűzfalat egy olyan digitális trükk segítségével, amely szinte bűvészekhez méltó félrevezetés – ez pedig nem más, mint a helyszínadatok meghamisítása egy ún. VPN alkalmazás segítségével. Egy ilyen megbízható VPN alkalmazás például az Astrill VPN, ami bevált szolgáltatás a kiber-erőd kijátszására, és használatát a helyiek is kedvelik.
Fizetési Rendszerek
A nemzetközi hitel- és bankkártyáid Kínában gyakorlatilag használhatatlanok, mivel nem kompatibilisek a helyi fizetési rendszerrel. Ennek az akadálynak a leküzdéséhez némi előkészületre lesz szükséged: például töltsd le az AliPay-t, ahol regisztrálhatod a bankkártyádat, majd az alkalmazást használva QR kódok segítségével intézheted a fizetést mindenhol.
Kapcsolattartás
Végül pedig a legfontosabb rész – a kapcsolódás. Ha szeretnél internetkapcsolatot a SIM-kártya vásárlás és csere bosszúsága nélkül, segítségedre lesznek az eSIM-ek. Ha legközelebb külföldre utazol, búcsúzz el a macerás kézi SIM-kártya csere módszerétől. Az eSIM-eket, vagyis a digitális SIM-kártyákat közvetlenül a mobil eszközödről aktiválhatod, és rögtön csatlakozhatsz velük a helyi hálózatokhoz. Én a Nomad nevű szolgáltatást és mobil alkalmazást használtam, aminek segítségével egy Kínában és Új-Zélandon is működő, 10 GB-os adatforgalmat sikerült vásárolnom és használnom. Csak arra figyelj, hogy az aktiváláshoz valószínűleg internetkapcsolat szükséges, ezért érdemes ezt megvásárolni és beállítani még az utazás előtt.
Ezzel az eszköztárral felszerelkezve az akadályokat könnyedén veszed majd, és már csak az idegen ország csodáira kell koncentrálnod.
Sanghaj-i életérzés : Élmények és észrevételek
Az adminisztrációs tilitoli nem lombozta le a kedélyeinket; sőt, inkább egyfajta sikerélményt tudtunk magunknak, ami után még diadalmasabban hagytuk el a repteret, hogy végre felfedezzük a várost.
Misinek és Valerie-nek a fizetéssel és a mobilinternet működésre bírásával is meggyűlt a baja, így gyakorlatias megoldásként felajánlottam, hogy én állom a számlát a napközbeni költségekért, melyet vonakodva ugyan, de végül elfogadtak. Az Alipay alkalmazásomon keresztül beregisztrált bankkártyám használatra készen állt, és segítségével valóban zökkenőmentes volt a napunk. És ha netán kíváncsi vagy, mennyibe került a sanghaji egész napos felfedezésünk? Potom 10 ezer forint volt fejenként – elenyésző egy összeg, melyet bőven kárpótoltak a városban átélt élményeink.
Első kóstolónk Sanghajból a Maglev vasút volt – egy mágneses mezővel működő lebegő mágnesvasút, amely összeköti a repülőteret a belvárossal. A vándorsólymok gyorsaságát is meghazudtoló Maglev mindössze 7 perc alatt repített minket a repülőtértől a belvárosig, közben mintegy 30 kilométert átszelve.
Az ún. Bund felé sétálva, a helyiek nem mindennapi tevékenységeibe botlottunk, melyek nosztalgikus érzéseket ébresztettek. Mintha egy másik korszakba, a régi magyar időkbe tértünk volna vissza, azt figyelve, ahogy egy felnőtt az utcán karikacsapást játszott.
Nem messze tőlünk egy csoport lelkes ember merült bele egy curling játékba – egy másik nem várt látvány.
A fenti furcsa dolgokon kívül viszont a milliók által lakott város valahogy mégis számunkra szokatlan csendbe burkolózott – mintha az élet szünetelt volna. Minden tucat lépésre jutott az utcán egy-két rendőr, de a megszokott városi nyüzsgés helyett csak pangás honolt.
A Bund, a híres sétány, ami lassan kibontakozott előttünk, egyszerre volt grandiózus, de békés, és a hely üressége zavartalan kilátást biztosított számunkra a Huangpu folyó túloldalán lévő lenyűgöző épületekre.
Az üveg és acél épületkolosszusok magasan, ragyogva feszítettek előttünk a napfényben, és a vízen tükröződő fények játéka gyönyörű látványt nyújtott a reggeli nyugalomban.
Sanghaj csodáinak feltárását folytatva a Yu kertbe vitt az utunk, amely csendes oázisként terült el a városon belül. A Yu kert felfedezése olyan volt, mintha régi időkben barangolnánk – egy ősi szépség a modernitás ölelésében. Amint mindenre kiterjedő béke szigetén sétáltunk, a hagyományos kínai tájkép tervezésének aprólékos művészete vett körül bennünket, ami évszázadokon át állta az idő próbáját. A kert, amely egy még a Ming dinasztia alatt megformált kincs, lenyűgöző pavilonok, tavak, sziklakertek és boltíves hidak összessége volt – minden egyes elem finoman megmunkálva, hogy egy ősi tekercs képéről életre keltett tájat tükrözzön.
Talán a legemlékezetesebb lakója ennek a békés övezetnek az az ősi ginkgo biloba fa, ami több mint négyszáz éve őrzi a helyét a földön.
Kiderült, hogy újdonsült felfedezőtársaim társasága a nap során nem csak kellemes, de építő jellegű is volt. Ahogy mérföldkőről mérföldkőre bandukoltunk a városban, nekem a beszélgetések és az a különböző témákon való elmélkedés voltak azok, amik igazán különleges jelentőséget kölcsönöztek a Sanghajban töltött időnek. Ettünk igazi tradicionális kínai ételt egy helyi étteremben, rátaláltunk egy eldugott zugban egy rejtett kis piacra, de az igazi élmény az volt, ahogy ezeket közösen átéltük.
Visszatérés és Elmélkedések
Ahogy a nap lassan nyugodni kezdett, elérkezett az ideje, hogy élményeinkkel gazdagodva, de az egész napos séta után fáradt végtagokkal hagyjuk magunk mögött a várost, és visszatérjünk a reptérre.
Az utasfelvételen, majd a biztonsági ellenőrzésen akadály nélkül végigmenve elcsendesedett körülöttünk a repülőtéri élet, és pihenésre, valamint elmélkedésre adott időt az indulási zónában.
Nyugalmamban a gondolataim az aznap látott dolgok körül forogtak, és a technológia körül, amely látszólag átszőtt mindent, de mégis valahogy furcsán idejétmúltnak tűnt – mint egy alternatív világ nyolcvanas évekbeli futurisztikus maradványai. Mindenütt körbevett ez az érzés, az elektromos, ámde régi, fásult dizájnú robogók szinte hangtalan zúgásától kezdve a számomra idegen autómárkákig, melyek az Európában ismert nevek koppintásainak tűntek, de valahogy mégis különböztek tőlük. Mintha minden olcsó kínai utánzat lett volna, de itt ez volt a valóság. Ez volt az eredeti.
A másik dolog, ami nem hagyott nyugodni, az adminisztrációs rétegek útvesztője volt. Nem egyszer kellett fotót szolgáltatni magunkról, vagy leolvasni az ujjlenyomatunkat, és minden lépésnél számtalan kérdőívet töltöttünk ki személyes adatainkkal. Valahogy mélyen viszont mégis kétségbe vontam magamban ennek az egész digitális felügyeletnek a hatékonyságát. Tényleg szükséges és hasznos volt ez az alapos ellenőrzés, vagy ez az egész csak egy gondosan kialakított látszat, egy színjáték, melyet kormányzati utasítások irányítanak? Talán a kommunista ideológia egyik mellékterméke ez – a kormány ellenőrzés iránti vágya. Nekem mindenesetre úgy tűnt, hogy a begyűjtött információ mennyisége és annak felhasználása között túl nagy a hézag.
Ezeknek a gondolatoknak a mentén vált világossá számomra, hogy bár Sanghaj tagadhatatlanul érdekes város, de a lényege, az esszenciája valahogy mégsem rezonált az én értékrendemmel.
Továbbutazásunk előtt felfedező-társaim újfent kifejezték hálájukat felkészültségemért és a költségek fedezéséért, én pedig hálát adtam az egész napos társaság, a kellemes beszélgetések és a közösen szerzett élmények miatt.
A Shanghaji kitérőm, bár viszonylag rövid volt, így lett egy sajátos kis epizód, és egy prelűd a rám váró kalandokhoz a láthatáron.
Closing this layover trip to Shanghai, my companions voiced their gratitude for my preparedness, but the genuine camaraderie and meaningful conversations we shared made me equally thankful for their presence.
This layover, this prelude, though brief, turned out to be its own little adventure; a teaser for the grand escapades awaiting on the horizon.
Készen álltam hát, hogy Új-Zéland végre feltáruljon előttem.